Onnan jöttem rá, hogy ma szülinapom van, hogy mikor felébredtem, anyu már full ideges volt, apu sehol, tesóm meg szokás szerint full idegesítő. (Szerintem így már érthető anyu állapota.)
Még alig voltam ébren, mikor nekifogtunk a sütésnek. Először az ebéd lett kész, bryndzás - sajtos nokedli, az egyik kedvencem. Aztán belekezdtünk a linzerbe, fő ellenségünkbe. Tehetek én róla, hogy ezt szeretem? És tehetek róla, hogy sosem sikerül megcsinálni?
Na jó, a tésztával nem volt semmi gond, aztán előkerült a linzerpisztoly. Vele mindig ádáz csatát vívunk, a régi eltörött, aztán jött ez az átok. Szerintem ő sem bír minket, de azért azt megtehetné, hogy az évi két alkalommal mikor használjuk, szót fogad, és széttrancsírozott trutyihalmok helyett virágokat csinál. Neem, nem fogadott szót, és a virágocskák/szívecskék/karácsonyfák nem akartak sikerülni. Hadd ne mondjam, mihez hasonlítottak. :D
Akkor állt elő anyu az ötlettel, hogy menjek át a nagyi linzercsinálójáért. Öt perc múlva már jöhettem is vissza, mert a mamáék nem voltak otthon. Tovább próbálkoztam az otthoni szerencsétlennel. Közben elmúlt fél kettő, és én 14 lettem. Körülöttem hagyományosan mindenki üvöltözött. Awh, de megható. :)
Már nekem is sírhatnékom lett a formátlan tésztahalmoktól, így elhatároztam, hogy még egyszer megpróbálkozok a mamáéval. Ember legyen a talpán, aki oda betör. A kerítésen átmászni nem volt probléma, mert egész gyerekkoromat ezzel töltöttem. Tudtam azt is, hogy hol tartják a kulcsukat, meg azt is, hogy a zár egyfajta türelemjáték, kitudjahányszor kell elfordítani a kulcsot, de aztán kinyílik.
Egy óra múlva ordíthatnékkal megfűszerezve másztam át a kerítésen - linzerpisztoly nélkül.
Hogy mi történt az ajtónál? Megszámoltam, 89-szer fordítottam el a kulcsot. Plusz-mínusz néhányszor, meg a másik irányba. Megpróbáltam nem feladni, de elég nehéz volt. Nyolcvankilenc! Próbáltam húzni, tolni, lenyomni a kilincset, semmi. Dühösen visszavágtam a kulcsot a helyébe. Akkor találtam meg a drótot egy régi záron. (Mintha nem lett volna ezekből a dolgokból elegem.) De persze én nem vagyok gyakorlott betörő, így ez a trükk sem jött be. Ahogyan sóhajtva nekidőltem a falnak, észrevettem három kulcsot egybefűzve, rajtuk "hátulsó előszoba" felirat. Utolsó esélyem a terasznál levő hátulsó előszobaajtó volt. Természetesen egyik kulcs se passzolt a zárba. Úgyhogy linzerpisztoly nélkül, sírógörccsel küszködve hazatértem. Nem is gondoltam, hogy a tizennégyévesség ennyi felelősséggel jár.
Nagy nehezen elszenvedtem a linzerekkel, most ott van a spajzban egy halom lapos, absztrakt keksz, amikre rá van fogva, hogy "szívecske". Persze nem úgy néznek ki, sőt. De akkor már annyira elegem volt, hogy zenehallgatáson és pouzáson kívül semmihez sem volt kedvem.
Boldog szülinapot! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése