Karácsonyi könyvlista

Egyre több a kétségbeesett ember, mert jön a karácsony, de sokan még nem választottak könyvet a fa alá. Segítségképpen itt egy lista, amiből mindenki kedvére válogathat. Szóval, jó böngészgetést! :)

• Fantasy  (urban, varázslósok, misztikusok stb.)                                 

• Romantikus  (csöpögős, hercegnős, szomorú szerelem, házasság, romantikus komédia stb.)

• Sci-fi

• Krimi (orvosi, kicsit véresebb stb.) 

Lawrence Block: A betörő aki parókát viselt (és egyben vicces is)

• Állatos könyvek (regények, tartási könyvek- lovak, macskák, kutyák, madarak stb.)

• Gyerekkönyvek (foglalkoztatók, mesekönyvek stb. )

• Horror vagy thriller 

Stephen King – Halálos árnyék
Thomas Harris – Vörös sárkány, Bárányok hallgatnak
Lőrincz L. László – Nagy Mészárlás – Kő fiai – Kéz a sziklán sorozat

• Ismeretterjesztők (lexikon, útikönyv, enciklopédia stb.)

• Verseskötetek, antológiák 
• Történelmi könyvek 

Johannes Mario Simmel – Nem kell mindig kaviár (világháborús és szintén nagyon vicces és egyben romantikus is)

• És természetesen karácsonyi könyvek! :)

NaNoWriMo

Először is: mi az a NaNoWriMo?
National Novel Writing Month, és ez elmond mindent. A lényeg, hogy egy hónap alatt megírj egy 50 000 szavas regényt. És ez a hónap a november. És hogy mit csináltam? Természetesen bekapcsolódtam, túl őrült vagyok ahhoz, hogy semleges maradjak.

Először is, ezt eleve számítógépen kellene írni, hogy számolhassa a szavakat, + a nanónak van rá külön programja, azt hiszem. Én elvből soha nem írnák a számítógépen, mert hangos, kopog, idegesítő, világít stb. ( És psszt, de nem tudom, hogy kell használni azt a programot. Meg sem találtam.)Inkább old-school változatban, füzetbe, ceruzával (hogy ne kelljen átfirkálnom a hibát és ezzel oldalakat pocsékolnom) a legjobb haverommal, az elefánttal a radírgumin. Szegény már rendesen lekopott, de ha nem jut eszembe semmi és unatkozok, azzal szórakozok, hogy újból körberajzoljam őt.
Plusz van egy nagyon okos programocska, amit ajánlok mindenkinek, aki esetleg gépen írásra adta a fejét. Write or Die a neve, és nagyon pimasz. Ha pár másodpercig semmit sem írsz, akkor idegesítő hangokat kezd kiadni, a kamikaze módban meg elkezdi kitörölgetni a szavaidat. Szóval valaik, akivel nyugodtan ordibálhatsz, és még csak meg sem sértődik.
A sztoriról meg nem mondok semmit, mert akkor mi lenne a karácsonyi meglepetés?

Ma 30.-a van.

És ma vége a novemberi nanónak.
Nem teljesítettem.
Hála egy erőszakos torokgyulladásnak (senkinek nem vallottam volna be, de azért lettem beteg, mert max. napi 5 órát aludtam, +egyet matekon, de psszt) három napig egy szót sem bírtam kinyögni. Aztán most másért akadtam meg. Már nagyon a végén vagyok a történetnek, és gond nélkül megírom, talán már csak egy hét kell hozzá. Csakhogy ez nem egy happy endes sztori. És nincs hozzá szívem :(
Én is sokat tanultam meg magamról. főleg azt, hogy 1. nem tudok nagy életbölcsességeket kitalálni 2. az elmélkedéseknél nagyon elakadok 3. nem szeretek más íróktól idézgetni 4.nagyon spórolok a papírral, de a ceruzát folyton eltöröm 5. képes vagyok azon hisztizni, hogy a szó nem illik a hangulatba, és képtelen vagyok szinonimát találni 6. kiráz a hideg attól, ha nem verset írok, de mégis rímelnek a mondatok. Ezt nem direkt csináltam!
Sokáig féltem a világtól, amit megalkottam (őrülttudósos nevetés), de végül rájöttem, mi mindent lehet kihozni belőle. A főhősöm is rájött, és boldogságszaga lett a történetnek. Nem, nem így kell végződnie! Aminek viszont örültem, hogy az írás jó volt. Ez a megfelelő kifejezés. És még sorolhatnám: pihentető, lázító, izgalmas kaland, amit átélhettem a szereplőkkel. Pár napja elolvastam, és még csak unalmasnak sem tűnt. Tetszett, hogy idegenek elejtett szavaiból is egy remek ötlet lehet, és néha még élveztem is, ahogy kerek szemekkel bámulnak rám, mikor egy dögunalmas matekóra közepén ördögi vigyorral magam elé suttogom, hogy „ez lesz az, megvan!”. Imádtam írni, átcsöppenni a másik világba, hogy csak a tollam sercegése éreztesse velem, hogy részben még itt is vagyok. Az írás – egy hasznos kis kábítószer. Köszönöm mindenkinek, aki nem értette ugyan, hogy mivel, de segített. (Most komoly, elmélkedést írok, csak így, spontán, kínszenvedés és nyöszörgés nélkül?) És köszönöm a hősömnek, hogy vele lehettem. Ajj, és most tegyem tönkre az életét? Van ehhez egyáltalán jogom? :/

De annyi baj legyen. Találkozunk januárban, a JanNoWriMón! Muhahaha. Will the madness ever stop?

 (szerintem aki így oldja meg, hogy meglegyen az 50K szó, hát az... nem ééér! :()

Szülinap

Onnan jöttem rá, hogy ma szülinapom van, hogy mikor felébredtem, anyu már full ideges volt, apu sehol, tesóm meg szokás szerint full idegesítő. (Szerintem így már érthető anyu állapota.)
Még alig voltam ébren, mikor nekifogtunk a sütésnek. Először az ebéd lett kész, bryndzás - sajtos nokedli, az egyik kedvencem. Aztán belekezdtünk a linzerbe, fő ellenségünkbe. Tehetek én róla, hogy ezt szeretem? És tehetek róla, hogy sosem sikerül megcsinálni?
Na jó, a tésztával nem volt semmi gond, aztán előkerült a linzerpisztoly. Vele mindig ádáz csatát vívunk, a régi eltörött, aztán jött ez az átok. Szerintem ő sem bír minket, de azért azt megtehetné, hogy az évi két alkalommal mikor használjuk, szót fogad, és széttrancsírozott trutyihalmok helyett virágokat csinál. Neem, nem fogadott szót, és a virágocskák/szívecskék/karácsonyfák nem akartak sikerülni. Hadd ne mondjam, mihez hasonlítottak. :D
Akkor állt elő anyu az ötlettel, hogy menjek át a nagyi linzercsinálójáért. Öt perc múlva már jöhettem is vissza, mert a mamáék nem voltak otthon. Tovább próbálkoztam az otthoni szerencsétlennel. Közben elmúlt fél kettő, és én 14 lettem. Körülöttem hagyományosan mindenki üvöltözött. Awh, de megható. :)
Már nekem is sírhatnékom lett a formátlan tésztahalmoktól, így elhatároztam, hogy még egyszer megpróbálkozok a mamáéval. Ember legyen a talpán, aki oda betör. A kerítésen átmászni nem volt probléma, mert egész gyerekkoromat ezzel töltöttem. Tudtam azt is, hogy hol tartják a kulcsukat, meg azt is, hogy a zár egyfajta türelemjáték, kitudjahányszor kell elfordítani a kulcsot, de aztán kinyílik.
Egy óra múlva ordíthatnékkal megfűszerezve másztam át a kerítésen - linzerpisztoly nélkül.
Hogy mi történt az ajtónál? Megszámoltam, 89-szer fordítottam el a kulcsot. Plusz-mínusz néhányszor, meg a másik irányba. Megpróbáltam nem feladni, de elég nehéz volt. Nyolcvankilenc! Próbáltam húzni, tolni, lenyomni a kilincset, semmi. Dühösen visszavágtam a kulcsot a helyébe. Akkor találtam meg a drótot egy régi záron. (Mintha nem lett volna ezekből a dolgokból elegem.) De persze én nem vagyok gyakorlott betörő, így ez a trükk sem jött be. Ahogyan sóhajtva nekidőltem a falnak, észrevettem három kulcsot egybefűzve, rajtuk "hátulsó előszoba" felirat. Utolsó esélyem a terasznál levő hátulsó előszobaajtó volt. Természetesen egyik kulcs se passzolt a zárba. Úgyhogy linzerpisztoly nélkül, sírógörccsel küszködve hazatértem. Nem is gondoltam, hogy a tizennégyévesség ennyi felelősséggel jár.
Nagy nehezen elszenvedtem a linzerekkel, most ott van a spajzban egy halom lapos, absztrakt keksz, amikre rá van fogva, hogy "szívecske". Persze nem úgy néznek ki, sőt. De akkor már annyira elegem volt, hogy zenehallgatáson és pouzáson kívül semmihez sem volt kedvem.
Boldog szülinapot! :D

Sulikezdés óta

Hát igen, elkezdődött. Jövő héten már dolgozatokat is írunk, szóval gőzerővel megy a tanulás, nem hagyták meg nekünk azt az első pár hetet "lazulós" célokra.
Azóta viszont, mondjuk úgy, világnézetet váltottam, és ebben sokat segítettek a Harry Potter könyvek. Forrón ajánlom mindenkinek! Tudom, minek olvasni, ha van film, de 1. a filmből rengeteg mindent kihagytak, 2. ha filmet nézel, macerás leállítani és újrajátszani a jelenetet. :D Már a hetedik résznél vagyok, edddig csak az inferusoktól ijedtem meg, viszont ez a szó sokkal jobban tetszik, mint a zombi megnevezés, úgyhogy ilyesmi kifejezéseket fogok használni. Nyugodtan szóljon, akinek az agyára megyek. :D
Továbbá van egy pluszom, meg egy mínuszom. A plusz, egy új tag a kaktuszcsaládban. Úgy gondolom, Malfoynak fogom hívni, mert minden tulajdonsága egyezik a mardekárossal: vannak "tejfölszőke" tüskéi, a modora meg szúrós, pimasz és goromba. Na szóval valahogy így tudnám őt leírni, ezek ellenére nagyon szeretem (a kaktuszt, nem Malfoyt). :)
A mínusz pedig, hogy valaki örökre elment. Végigsírtam az egész napot, és még ma is folyton azon kapom magam, hogy elindulnék, hogy megnézzem, mi van vele, csakhogy ő már nincs. Hát, ez van, el kell fogadnom. Nehéz feldolgozni. Ebben a blogban is sok szó esett róla, és még mindig fáj... mert akárhova nézek, egészséges, élő galambokat látok... ő pedig alszik. Örökre.
Hát, szóval ennyi. Legyetek jók!

*sorrow days*

Visszatérés

Rám tört az a bizonyos "wáááá, élvezzük ki az utolsó hetet!" érzés, úgyhogy leugrottam pár napra a mamáékhoz. Aha, a szomszéd utcába. :D Kábé húsz lépésre laknak, de nem baj, az a hangulat ami náluk van, megér pár éjszakát.
Első nap összedobtam a cuccom, előtte vásárolni voltunk, olyan délután kettő körül kerültem a mamáékhoz, és megpróbáltunk valami fekhelyféleséget csinálni nekem. Namármost, szétnyitni egy kanapét ami előtte még sosem volt szétnyitva, elég nehéz munka, használati utasítás nélkül. Úgyhogy a kanapé valahogy megfordult, hogy a támlája volt alul, az ülőkék meg az égnek álltak. Elvoltunk vele fél óráig, aztán áthívtuk aput, aki végül megoldotta. Szépen otthonossá tettem a helyet, vagyis pár percen belül akkora rumli volt, mint.... mint rendesen a szobámban. :D Nekifogtam egy könyvnek (Darren Shan: Rémségek cirkusza) de nem volt túl izgalmas, úgyhogy kimentem, sétálgattam, satöbbi, és észre sem vettem, de este lett.
Második nap olyan fél tízkor kelhettem, örök hála mamának, amiért hamarabb nem keltett fel.

Szappanopera

Hát ez kész!
Mondjuk lehet, hogy az sokat segít, hogy így szünet végére nagyon elfáradtam. Nem is tudom, mitől. A szüleim szerint a lustaságtól, de mindegy. Tegnap a lábam is bekrepált, még a szokásos dreppelés előtt, igazán csodás látványt nyújthattam, ahogy a bal lábamat takaróba csavarva üldögéltem. Pizsamaváltás is volt, viszlát hálóing, helló félújú + gatya. A boltokban mindenhol kedvezmények vannak füzetekre, tollakra, tolltartókra stb. Ez pedig a szokásos hisztériarohammal jár, hogy neeeee, állítsátok meg a nyarat! Mert ezek az ősz jövetelének a jelei. Ilyenkor pedig jönnek a mélabús, komor percek, a búcsúzás a nyári éjszakáktól, nyitott ablaknál alvástól, tücsökzenétől, éjféli harangszótól, nyárillattól.... :( Persze lesz nyúrbúcsúztató fesztivál, ami végtére is egy vidám rendezvény, de engem mindig szomorúvá tesz. Pláne hogy nem lép fel az a banda, amit aaaaaannnyira vártam... szóval hisztéria. Szappanopera.
Kezd kialakulni a Liberté ellenes hangulat. Anyu szerint apu azért engedte meg hogy megtartsam, mert arra számított, hogy úgyis megdöglik. És anyu is folyton ezt hangoztatja... de majd jól borsot törünk az orruk alá, és túlélünk mindent, Libby! Hahahahahaha! Gonosz kacaj.
Szegény cicánk, rajtakaptuk, ahogy a döglött barátnőjét őrzi. Bárcsak az embereknél is léteznének ilyen érzések! (Mondjuk, az a cica elég nagy khm lehetett, mert elég sokan őrzik....na mindegy.)
Újból az ornitológia felé terelődök. Imádok a madarakkal foglalkozni! Ilyenkor ősz közeledtével már egyre több fajt figyelhetek meg, de legtöbben a balkáni gerlék vannak. Tudom is a latin nevüket, streptophelia decaotco. Bezzeg ilyenre van eszem, matekra meg nincs.
Elhatároztam, hogy nem ölöm meg Alessandrót a történetben, mert végül is anyumnak lesz karácsonyra, és azt akarom hogy csupa jó emléket hagyjon benne és sokszor elolvassa. De ha nem hal meg Assel, akkor végképp NINCS SZTORI! Valaki segítsen! Tegnap elég sokat dolgoztam vele, mert átmásoltam egy másik füzetből a másikba, gyöngybetűkkel. Na bumm! Ami ott 8 oldal volt, az itt kijött négyre. Pff.
Szóval ilyen hisztisen telnek az utolsó heteim, anyu is depresszióban van, mert ő tanár és neki hamarabb kezdődik a suli, ez is rátesz még egy lapáttal.
Szóval, ilyen élő szappanopera folyik nálunk. Hamarosan jövök! :)

És ennyi.

Haladok a történetben.
Tegnap sikerült két oldalt megírnom a novellámban/elbeszélésemben/kisregényemben (még nem tuom, hány oldal lesz. Ennyi nem elég, az biztos). Majd később lesz idézet is.
Viszont, hogy legyen benne kísértethistória is, meg kell ölnöm egy karaktert, méghozzá elég drasztikus módon, ehhez viszont nincsenek idegeim. De muszáj.

• Miért muszjáj? - Mert így követeli a történet.
• "Miért pont a legjobb pasikat?" - Csak egy ember fog meghalni, és nem a külsején van a lényeg, de muszáj szépnek lennie, hogy szívszorító legyen.

Különben nem kell félni, nem a föszereplő fog meghalni, ez csak egy "elrettentő példda" lesz. Már nyolc oldal és egy sor meg van írva! Jöjjön egy rövidke tartalom:
   Nincs. Illetve szereplők vannak, idő van, helyszín van, sztori nincs. Mondjuk az az elképzelésem, hogy szerelmes történet lesz, mily meglepő, haha. :D Szóval tartalom helyett kárpótlásul a főszereplő bemutatkozása (ő olyan Dorine-Enjolras keverék lesz):

(...)
- De a családodtól csak el kell búcsúzni.
- Hiszen csak most köszöntöttem őket.
- Csakugyan? Hát ki az apád?
- Az ég.
- Hát az anyád?
- A tenger.
- S testvéreid nincsenek?
- Minden a testvérem, ami él. 
- Hát szeretőd nincen?
- De van - sütötte le a szemét.
- Ugyan ki lenne az?
- A Szabadság.

Ennyit a könyvről, hamarosan jövök. :)