Rám tört az a bizonyos "wáááá, élvezzük ki az utolsó hetet!" érzés, úgyhogy leugrottam pár napra a mamáékhoz. Aha, a szomszéd utcába. :D Kábé húsz lépésre laknak, de nem baj, az a hangulat ami náluk van, megér pár éjszakát.
Első nap összedobtam a cuccom, előtte vásárolni voltunk, olyan délután kettő körül kerültem a mamáékhoz, és megpróbáltunk valami fekhelyféleséget csinálni nekem. Namármost, szétnyitni egy kanapét ami előtte még sosem volt szétnyitva, elég nehéz munka, használati utasítás nélkül. Úgyhogy a kanapé valahogy megfordult, hogy a támlája volt alul, az ülőkék meg az égnek álltak. Elvoltunk vele fél óráig, aztán áthívtuk aput, aki végül megoldotta. Szépen otthonossá tettem a helyet, vagyis pár percen belül akkora rumli volt, mint.... mint rendesen a szobámban. :D Nekifogtam egy könyvnek (Darren Shan: Rémségek cirkusza) de nem volt túl izgalmas, úgyhogy kimentem, sétálgattam, satöbbi, és észre sem vettem, de este lett.
Második nap olyan fél tízkor kelhettem, örök hála mamának, amiért hamarabb nem keltett fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése