Tegnap elhatároztam, hogy virrasztok egyet. Szeretem látni ahogy felkel a nap, meg a kismillió kakas hangversenye is nagyon hangos, meg úgy általában, mert ez buli... Na de addig fent kéne maradni, és elütni valamivel az időt.
Szuper tervem volt: csak olvasok és olvasok és olvasok, pár óránként meghallgatom a négy kedvenc HC dalomat, és van egy befejezetlen (na jó, épphogycsak elkezdett) novellám, tovább kellene írni, úgyis késő éjszaka jönnek a jó gondolatok.
Tíz körül mikor beestem az ágyba, rájöttem, hogy ez nem fog menni, mert hullafáradt vagyok. Na, ezzel nem számoltam. Persze a délutánom sem pihizéssel, izgulással és tervezgetéssel telt el. Neeem, sokkal okosabbat csináltam! Fél háromkor bicikliztem, a tűző napon, a nyár legvidámabb fekete pulcsijában (egyátalán nem vonzotta a napot, pfff) napszemüveg, kalap, kendő, stb. nélkül, mellőzve az édes löttyöket, avagy jégkása ezerrel. Kerültem a fizikai munkát is, csak ellenszél volt. Akkor jöttem rá, hogy valamit rosszul csinálok, mikor a hangosbemondó eldarálta pont az ellenkezőjét, és azt is, hogy hőségriadó van. Ekkorra kb. felforrt az agyam, és úgy gondoltam, megfulladok. Megálltam pár percre, és igen, a forró aszfalt fölött felettébb hűs hegyi levegő van!
Na szóval, a délután így telt el. Már akkor is fáradt voltam, de most...
Fogalmam sincs, mikor aludtam el. Egyátalán hogyan? Lényegtelen, így "virrasztottam ezerrel".
Olyan hajnali fél négy körül felébredtem, mert 1. majd' megsültem, 2. szomjas voltam, 3. mennem kellett egy helyre, ahová a király is gyalog jár. Jól teleittam magam hideg vízzel, és visszafeküdtem.
És igen! Most, hajnali négykor éreztem úgy, hogy lehetne már kezdeni valamit magammal. Csakhogy most már nem akaródzott, ha már csődöt mondtam, legalább aludjam ki magam. (Pláne, miután a tükörből az iskolás, lila karikás, duzzadt szemű énem bámult vissza rám. Na, azt már nem! Holiday van!)
Szóval, amint becsuktam a szemem, jött nekem az agyam a maga világmegváltó gondolataival. Készetett, hogy papírra vessem őket. (Persze papír nem volt sehol.) Pff! Mit csinál más ilyenkor? Netezik. Vagy alszik. Vagy a lepedőjét tépegeti és féltékenységi rohamai vannak a vadidegen aranyos srác miatt. Tényleg, egész jó program! De most már nem! Aludni akarok!...
04:22: Már unom a gondolataimat! Reggel úgysem fogják már megváltani a világot! Bezzeg a novella folytatása nem jut az eszembe. Majd felolvasom az eddigit szunyog bának, hátha elalszik tőle, mert már eléggé idegesít. Bezzeg ő csíp engem! Egyátalán fiú? Én úgy tudom, csak a nőstény szúnyogok scípnek. Oké, ha agyon nem csaplak addig!
04:25: Miss Mosquito eltűnt, mint Petőfi a ködben, úgy látszik. A szomszéd kakasa felébredt, és operába illő basszusával konkurál a szinte már sipítozó ellenfeleinek.
04:29: Pavarotti bedühödött! Még mélyebb hangú ellenfél a távolból! Csak tudnám, hogy engem ez most miért érdekel...
04:31: Na. Nemsoká feljön a nap, szóval ha aludni akarok, most kell megtennem. Persze nem fog menni...
04:35: Aludni próbáltam. Természetesen a másik szomszéd kakasának is most kell bebizonyítani, hogy milyen figyelemre méltó, idegesítően magas hangja van! A nap már felkelőben, jaj... de visszaaludnék...
Nagyon későőőn: Megpróbáltam az altató hatású levendulapárnámat az orromhoz nyomva lekábítani magam. Majdnem megfulladtam!
04:39: Korog a gyomrom. Na tessék!
05:01: Tamtaramtam, napocska, de örülök neked! Csak nem itt, nem most és nem én.
Természetesen aztán már sehogy sem tudtam elaludni, úgyhogy a hajnal további része kínlódással telt el. Nem baj, nem adom fel, ma megpróbálom megint! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése