Help me, doctor

Már elég rég tudtam, hogy pánikolós fajta vagyok, meg hogy órákig tudok nyeszetni valamiért. Ezt a kettőt összevetve rávettem aput, hogy vigyük el Libbyt az állatorvoshoz.
 Az még vasárnap történt, hogy apu felhívta a dokit (pedig ilyesmire nem is kértem) hogy időpontot egyeztessen/megkérdezze, mikor rendel, + közölje, hogy van egy galambunk.
  És igen, ma jött el Liberté nagy napja! A délelőttöt (na jó, másoknak az délután, mert tizenkettőkor keltem) hullafáradtan szétizgultam.
Különben figyelem, emberek! Tegnaptól tizenharmadikáig minden este csillaghullás várható, olyan fél tíztől érdemes figyelni, és szavamra mondom, gyönyörű! Tegnap este profin felkészültem (vagyis melegítőnadrág, zokni, hálóing, fürdőköpen + napozóágy), és majd' elájultam a látványtól... megéri kimenni, mert nem olyan mint egy galaxy-s kép, hanem sokkaltade gyönyörűbb! A megszámlálhatatlan sog csillag, a Tejút, a hold, a tiszta ég... csillagpor. Aztán megláttam az első hullócsillagot... meg tudtam volna érinteni. Aztán gyorsan kívántam is. Aznap este 6 hullócsillagot láttam, egy életreszóló élmény volt. Ráadásul sikaerült hajnal négyig virrasztanom, juhéjj, halalalalala! Természetesen olvastam, szerelmes könyveket, és az egész annyira szép volt...
  Most pedig a béna romantikus éjszakámról vissza Libertéhez. Ja igen, este is sokat izgultam miatta. Az időpont hatra volt megbeszélve, előtte még jutott idő megmártózni a jéghideg medencében, felhős ég alatt. Brr! Utána félórás ideges tanácstalanság, mert nem találtam szállítóeszközt. Aztán apu előkotort valahhonnan egy kannát, aminek szét volt repedve a teteje (?). Mindegy, fő hogy levegőt kapjon. A kanna aljába szénát raktam, majd elindultam kiszedni Libbyt, folyamatosan beszélve hozzá. Nem volt nehéz munka, mert a "galambsarokba" menekült, és lapított, csak a kezemben kezdett el ficánkolni. A reflexein még javítani kéne. Az úton sokat mozgolódott.
 A dokinál épp műtöttek, úgyhogy vártunk, váááártunk, vvváááárrrtttuuunnnnkkk.... és a sor mügöttünk meg nőtt, nekem meg tüsszenteni kellett valamilyen virágtól, de zsepi az persze nem volt. Aztán sorra kerültünk. Óvatosan kinyitottam a kannnát, erre a doki kikapja, a szárnyát húzogatja, a szegény madár azt sem tudja mi van, aztán repül az asztalra, a békésen szunyókáló (volt hím) kutya mellé. Szerencsére a doki elkapta, és mondta a diagnózist:
  Összeforrni összeforr, de rögzíteni nem lehet, és repülni sem fog.
Szóval úgy néz ki, hogy Liberté marad. És nem, nem tud róla hogy többé nem repülhet, és nem is fog. Mondd egy rab madárnak, hogy többé nem repülhet! 

(A kép csak illusztráció, amúgy MME-től van.)