Selfish machine*

Tegnap elég sok minden történt velem, amit le szeretnék írni, úgyhogy jöjjön egy kis vázlat:

• Liberté evett!
• Kaptam egy egészalakos tükröt.
• Az önző gépem tönkrement!
• Kaptam egy újat.

Az első pontot, vagyis azt, hogy Libby evett, onnan vettem észre, hogy feltúrt mindent, és igen, odapöttyintett az evődeszkájára. (Aztán összekapartam a búzaszemeket, de ma reggel még nagyobb rendetlenség volt, szóval tökmindegy. Libby rám ütött.) Nem baj, akármilyen szemetet is csinált, örültem neki, most már biztos, hogy túléli valahogy!
  A második pont a tükör. Nos, igen. Délelőtt  a szüleim elvoltak (bizonyára nagyon) valamelyik városban (bútort készülünk venni az előszobába) és valószínűleg sikerült választaniuk, vagy csak feldobódtak valamitől, hoztak nekem egy egészalakos tükröt. Én nagyot néztem, mert szerintem nem úgy ismernek, mint egy egészalakos tükörben pózoló, csücsörítő, fotózgató lányt, mert tükörre aztén nincs szükségem (legfeljebb kis zsebtükörre, hogy felvághassak a többieknek, hogy nekem is van. Nem baj, jól fogok kinézni ezzel a zsebemben.). Anyu ekkor azzal állt elő, hogy már nagylány vagyok (mivan?), és egy nagylány nem lehet tükör nélkül (dupla mivan??). Ekkor a tesóm is nyeszetni kezdett, hogy ő miért nem kap ekkora tükröt, mire a reakcióm, nekem is tizenhárom évet kellett rá várni! A történet csattanója az, hogy azóta nem bírok elszakadni a tükörtől. Lehet, hogy tényleg szükségem volt rá?
   Nos, a harmadik pont. Ladies and gentlemen, I introduce the selfish machine!*  Tönkrement a gépem.
Mikor benyomom a gombot, tizenegyszer (megszámoltam) csipog, és nem kapcsol fel. De azért búg, mint aki fel akar robbanni. És mindez akkor, mikor a legnagyobb szükségem van rá. Önző gép! Szóltam apunak, aki infozseni, megszámolta a pittyogásokat, azt mondta: 1-3-4-3!, felhívta egy (bizonyára kocka) ismerősét, majd elrohant, hogy megnézze az error beeps-eket. Én meg ültem, mint akit fejbe vertek, és csak annyit értettem, hogy a gépemnek annyi.
  A negyedik pont, miszerint kaptam egy újat, annyit tesz, hogy lehoztuk a padlásról a régit (akkor most régi vagy új?), kicseréltük a harddisket (a dokumentok megmenekültek) és kezdődhet az áttöltögetés a 80GB-s harddiskről a 160GB-sre. Na, ennyit még én is értek. Viszont ez a régi-új gép sokkal gyorsabb, aminek örülök. Az adatok pedig töltődnek. :)

*Az idézetek PTV-től vannak.